aki a notebookjába buzdulva
egész úton egy szélsőséget bámul.
Úgy látszik, tőlük tanul világul.
A frissen szabott szív lelkesedne.
Erővel elletné a rendet,
nyílásba hajtaná a restjét;
mindegy, hogy csillag, vagy keresztség,
hogy bármi eszme - csak lehessen benne
hinni.
Lángot vinni.
Legalább zsarátot.
A frissen szabott szív lelkesedne,
mindegy, hogy őrület - hisz a barátok
oda rántják, a család rejtett
gyűlöleteiből ez
szivárog:
hogy a más
szokású biztos a hibás,
a tisztaságunk ő
koszolja be.
Hiányos,
keserves napjaira válasz,
összefüggések vastiszta, száraz
hálója nyűgözi.
A világ érthető és otthonos -
aki lázad,
nem látja, hogy az ég vizébe vetve
e hálóval se megy a halászat.
A frissen szabott szív nem vakarja,
hite alatt kinek az érdeke -
fénye alól milyen üzlet bűzlik,
hányféle másik alku,
másik maffia,
mit szentesít csillag, kereszt,
egyéb szapora jelkép,
mondatokból gyűrt
masé-istenfia.
A frissen szabott szív lelkesedne
és most épp ebben tud.
Reméljem, a monoton
napok eszik ki létéből hitét -
s nem pernyeként hull
(megint) a romokon?
