Szeptemberi tükör

Sashegyi József képe

Vékonyka sávon

éled cseppfolyós keretben -

de ritkán látszik,

mennyire csekély.

Szőlőhéj-vékony burok, 

tapadt örökség -

itt kell elférjen összes

szenvedély.

Itt kell elférjen minden
okozott és ok - a bánat,
hogy folyton hámló
bőre vékonyát hívod hazának.

Itt lépdel holtakon a
magára hízó büszke lét -
mintha húsához csatolná
egész egét.

Vékonyka sávon éled,
apró mag - nyíló jövőd
a pára tükrös, csekély
egébe.

Mintha a szóba, egy
lélegzetbe is a teljes -
mintha valahogy
beleférne.