2021. november 23., kedd

Shakespeare az égen

kritikai valőr-vizsgálat






Egészen máshonnan egészen más -
majdhogynem azt állítom
ez itt az én ég-egészem.

Ezek a formák csak ebből a szögből
tűnnek -
a királydráma és a kutyus is
a fenség lábánál, csak
innen, fenn -
másnak más színművet
rak össze a páragond gomolygó telje.

Azt ott mind mi lélegeztük ki -
a tüdőd a füvek a fák,
tehénfing és bogárbőrlégzés,
meg persze a tenger.

Szóval az a mese, ahogy
a király koronájára vetné magát
a dédelgetett örökös -
miközben a király a kutyája
hűsége birizgálásában leli az örömét -
igazából egy kis darab, belőlem távozó
nedvességet is tartalmaz.

Csak a félálom 
ajándékoz meg pontos
pontatlansággal.


Majdhogynem azt állítom
hogy ez itt az általam kifújt én ég-egésze.
Bár ebből a szögből nézve,
ez alatt a látvány alatt egy
komplett lakótelep alszik -
ébredezik, kávét főz, bekapcsolja a
rádiót, számítógépet, magyar nótát és Kiss Tibit -
de ebből a szögből ma reggel
benyomásom szerint kizárólag én nézek fel.

Én van, meg a világ ott fenn,
a többi kifújt
ebben a szemtelenül önző viszonyban:
szia William.