Marla érdeme
Magam szintjén létezem,
kertem alján bukó gazban,
gazba bújt életszakaszban,
amire most ráakasztom,
bujdokol a végtelen.
Olykor tény: alaptalan
kiterjedés is elfog, és
bánom, hogy a kifejezés,
"időfolt tevékenység"
merése nem én szavam.
Holott kimond. Akár szerencsét
lazán a szárnyas kismalac,
lóherébe gyúlt tavasz,
mutáns kicsit de úgy igaz:
ez pont az énszint-végtelenség.
Az a hely, hol törik, foltos,
még a nap is makulás,
mint a torokgyulladás,
olyan tágas fulladás,
amit érzek, amit pont most.
Magam szintjén létezem,
"időkitörésbe" robban
folt körül az áramokban,
vakondtúrástűrésesen
ott bújhatnánk - á még te sem.
