az angyalok biohasznosulása
nem a halál által történik,
nasztaszja filippovna.
halál nélkül az élet
mi más,
mint mulasztásos vétség?
(mutasson egy ártatlan angyalt,
hisz ha nem zuhan, emberhez nem juthat. )
az angyalnak bűne, ha ártatlan.
(Hegedűs Gyöngyi: Az angyalok biohasznosulása)
Kiérdemelt zavarban: a mitokondriumok
szintjén csak bukott angyalra léphet,
kedves nasztaszja filippovna.
Élettel fűzött permanens
bomlás a bukottak örökléte.
(Mutatnék egy ártatlan angyalt, de
mivel citoplazma nélkül még a
sóhajtás atomi létnélkülisége se bírja el:
nincs mi zuhanjon benne.)
Fogalmunkon kívüli fogalom az
angyal, kivéve, ha bukott.
Akkor - akárcsak nekünk - nincs mentsége,
szárnya, fesztávja: az angyal nem liba,
ha bukott. A neuronkapcsolatok szintjén leginkább
a denevérek bőrlebenyére emlékeztető
kinövés csúfolja benne a repülést.
Mert embermagasságban az éggel nem gondolunk,
legalábbis úgy nem, ahogy a bukott angyalok:
nekik mi magunk vagyunk az endoplazmatikus,
szelektív hulladékgyűjtő.
Az isten minden szinten ott van.
Csak van, ahol a bukásunk
arcát viseli.
