Prágai Tamásé
Amiből egyre kevesebb van: az idő.*
Még meglévő időd rád száradt
maradékát cincálja rólad feladat,
túlóra, főnök -
A beszakadófélben lévő időhidakon
tolonganak éhek, kötelmek, tartozások;
közműveikbe drótoztak a szolgáltatók
és te szolgálod őket.
Tartásod kevesét, azt a keveset
tékozlod, amit nem oszt be az előre
felélés.
De ez neked jár, ennyi
időzített ketyegés kötelékében
jár neked ennyi pazarlás.
Egyre kevesebb tékozolni
valódtól maradsz úgymond ember.
Nem a pénz kevés - mert az idő pénz.
Napod beosztható részére vállalod túl
saját magad kergető magad.
Fürdesz a látszatában, hogy ugyanúgy
megy minden, mint azelőtt,
ez egy teljesen önkéntes alapon
tervezhető rabság,
de kiszalad a markodból, egyre több
késedelmet, mentegetőzést, sőt,
szégyent vállalsz.
Ebből a bekerítésből, amibe előre
belehátráltál, csak baltával
tudod magad kihasogatni.
Ki kell és ki lehet lépni.
El kell engedni áram elektromos
ízét a szájban.
Fürdessen azonnali elérhetőség hiánya,
dolgozzanak meg érted a barátaid.
Viseld, hogy megnő, fárasztó, egész napos
programmá duzzad felhúzni a
napba feszített tiszta vásznakat.
Hogy a fagy csókjaiból csak
baltával tudod magad kihasogatni.
Minden korty vizedben lakjon ott
a világ gyülemlő, összes
szomjúsága.
Miket beszélek... toronylakóként, fél-
szerzetként szerzett barlangom tárgyak
zsúfolásig halmozott igézetében.
Elutasítani a társadalom ránk
halmozott kényszereit, igen -
bár én a szabadság kényszerei elől
szöktem a kötelmeimbe Pázmánd
szőlőszagú dombjairól, ahová te
szerzetességed vállalni érkeztél -
elhagyott helyek kötnek össze, és
az elhagyás ellentétes iránya
választ szét.
Te elengedted a tartozásaid -
nekem se lesz egyéb választásom.
*A dőlt betűs részek Prágai Tamás Félszerzetek c. esszéjéből valók
