Szépség (ős-átirat)

 

Sasa Gyökér képe

A szépség
A természetben midig szép formák és színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.

Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle.

A természet a végtelen alkotó végtelen szépséget hordja. Az emberi készítmények a véges alkotások különböző szépségű művei.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

hullámköpönyeg

csillan vonagló kígyón -

megragadó. nem?

bőr mintázata: hullám -

fény mintázata: lélek.

nádak feketéllő töve. parti

iszapban a vízrajz vándorló széle -

himnusz, amit egymást harapó

sikolyával, a bomlással elegyített születéssel

teli-mímel az élet.

nélküled ugyanígy

csillanna a láb nélküli féreg.

fénykeretes lakodalmán maga-csipkézett,

test-keltett hullám menyasszonyi fátyla - ez a 

himnusz (beszökött néző, aki látod, megragadod)

csak annyira érted zabolátlan amennyire

érted.

beszökött néző volnál,

bőrmintázatú fényem.

míg tárgyat belekiabálásaid éhes,

szennyet testre fakasztó özönétől 

fuldokló teljes műsor majd meg nem akad - ez a

himnusz megakad; 

érted vagy sem - nyílik, szép, s aztán becsukódik
ami éden.