Dunaújvárosi este

A kövezet akácvirágos,

holdfényben áll a sarki bolt.

S nem ismer rám a régi város,

a régi hold.

(Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel)

A panelek szögletes árnya
alatt közért és cefrebűz –
nem ismer rám a pult leánya,
pedig derűs

hajnalon egykor szöktem tőle,
ölemből mint a gyors öröm –
elszáradt érintés a bőre.
Fogom söröm

s lépek, ahogyan erre bárki
lelép, úgy foszlik mint az ősz.
Felettem egy kéz ablakot tár ki –
nem ismerős.

Kortyolok egyet. A régi környék
hideg közönnyel úgy nyel el
ahogyan bárkit – tart a sör még
s nem érdekel:

mi volt (ha volt) enyém e vándor
egyformaságból – nem kérdezem.
Nemcsak itt. A lényem bárhol
gyökértelen.