Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –
hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.
(Szabó T. Anna: A mai nap)
1.
Emlékszel, ugye. Előző nap este
tudtuk meg, hogy nem gilt a lakás.
Hogy adósság nyomja, több, mint amit ér,
Hogy kölcsönfelvételhez kéne az előleg -
láttam a szemedben ahogy kiürül:
hogy nemcsak az egybenyíló erkély-nappali
valóságát vettem épp el tőled -
s másnap úgy indultunk bele a semmibe.
Semmi a miénk. Eladtuk. Csak az önrész
a hitel és a határidő között... mennyi? Jézusom, kész
őrület csak két nap és két éjszaka.
Ha addig nem találunk, nem lesz...
csak két nap, és nincs hova haza.
Láttam, ahogy tényleg csak a semmit látod.
Van ez a köd. Folyton van. Szivárog
valahonnan a múltadból előre:
ráhömpölyög minden jövőidőre,
nem ment az ölelés, a két karom se tőle;
hogy ott a látvány, mégse láthatod
ott szűkölünk akár az állatok
az iránytalan megkapaszkodásban;
a valóságunk... hiába erőlködöm
nem nyúlok túl a téged lepő ködön.
Két elvesző. Így indultunk: találni.
Nem hitted el, hogy megtörténhet bármi.
2.
Hogy megijedtem! Hiszen két idegen -
hozzám értél, és borzongott minden idegem.
Az érzet ijesztett: nem éreztem a véget...
A testem ma is így énekel téged.
Nem számítottam meglepetésre
vénen, akkor elsején a tükörbe nézve.
De szembenéztem akkor a kamasszal
akihez jöttél. Azóta is marasztal.
3.
Levágott hajam - hiszen te vágod
sepred össze, közben zsörtölődsz.
Tizennégy éve őszül a világod.
Egyfolytában ősz.
Ahogy morogsz: inkább kopaszodnék.
Legszívesebben kitépnéd korom
látható bizonyítékát, és mind kidobnád
a konyhaablakon.
Macskaszőrrel elegy. Ő is csak öregszik,
nehezen emészt, és főleg minket.
Sepregeted, s közben zsörtölődve
dédelgeted a perceinket.
4.
Tudom, hogy aggódsz, el ne üssenek.
Téged busz zötyköl, s vár a fészek.
Látom milyen gonddal építed,
és hogy főleg nekem az egészet.
Pedig kevéssé mozgat, hol vagyunk -
kakukk hozzád képest, angyalom;
én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.
5.
Régóta nem izgat, hogy öregszem.
Szívesen lennék jó bor, ahogy érik.
Sziklára akartál. Hát legyen:
én már leltem egyet az életben -
sziszifuszi munkát. Görgetem.
Nekem reményt ad: nem látom a végét.
lehet, hogy velünk megtörténhet bármi?
Nem tudnék, náladnál szebb munkát
ha akarnék, se tudnék kitalálni.
