Ott, középen, azon a vékony húron
- amilyennek az ön nézőpontjából tűnik -
komplett világok laknak.
Sőt. Emberi lelkek csak ott. A lélek alszik
ha határolják. Az ön határa félelemből
kerített feszülés. Nem feszület - csak
tetszeleg a pózban, hisz a vékony
húr feszülése választat. Tudni vél.
Határt vél tudni. Ez a határ a húr. Ezért
fáj, ha pengetik. Ön fáj. Ön álmában
fáj. És fájtat - mint minden hitét féltő
fanatikus. Holott a hitet nem kell félteni.
Ön alszik, fáj, fél és nem hisz. Ennyit erről.
Ott, középen, azon a vékony húron
nem látszik semmiféle vékony húr -
csak az oldalak vakolatot rohasztó
érdekes csöpögése nyomán a penész.
Mert minden meggyőződés megrohad, ha
elvetik az alkalmazásba. Az oldalak
falán - minden oldalon - nedves tájak
virágozzák a rohadást. Mert minden
oldalon ott laknak az eszközszentesítők.
Az igazukkal. Nemes. Penészes. De ehetetlen.
Ott, középen, azon a vékony húron
lakik a többség. Az alsóbbrendű állampolgár,
aki nem jár Békemenetre. Semmilyen
Béke menetére nem - csak szeretné, ha békén
hagynák: kis bével békén. Ők a nemecsekek.
Akiket az ön felhúrozott látomásában
amit a világnak hisz, kézen fogva vezet a
törvényalkotó kaszt. Ami egy fejlett réteg,
két fejjel magasabb: messzire lát,
csak sajnos az őrületbe. Olyan magasan
túlságosan ritka a levegő. Az óvóbácsi szédül.
Ott, középen azon a vékony húron
derül ki, hogy nincs vékony húr. Aki az élet
szép és politikamentes hétköznapritmusát
nem látja, az hiába megy misére. Hiába gyón.
És nem annak áldozik, akinek a testét
fogyasztja. Tudom, mit beszélek. Nekem is
volt ilyen nevelgetett húrfeszítő önbecsapásom,
nem volt könnyű levetni - mert mint Tyukodi
pajtás nótakacagánya: kényelmes és otthonos,
mindenre válaszol helyetted, és igaza van.
De mása sincs, csak igaza. A hit nem igazság.
Ott, középen, azon a vékony húron
a hit az, ami: a bizalom a tökéletes, szélfútt
bizonytalanságban, a nem tudhatom rémületébe
kapaszkodás, a tiszta szemmel felvállalt
"nem tudom, hogy igazam van-e". Ezért hit.
Ön gyáva, alszik, fáj, fél, és hitetlen.
Mint minden farizeus. Nem véletlen, hogy
a legújabb kori szabadrablóállam önre
bízza a rettegtetésünk szabadhányadát.
Ön Péter lenne itt, de ön Kajafás. Csak ennyit
akartam mondani: onnan, a vékony húrról.
Ön fontos ember.
Én - ha szabad - maradnék
feleslegesnek.