Kassák Lajos engesztelhetetlenségének
 |
| Oleg Csubakov festménye |
Kritikus (úr) hatkor kel, kelti macska, órazaj,
tágra kötött kávéidejében csordulnak a pixel-
bögrébe a versek.
Lábát nyaldossa az új nap hétfő-jellege mindig,
épp kinek és mit ígért, mit szeg meg, milyen
éhenkórász képpel mentegetőzik
(ami hogy, jaj, hogy lesz hiteles - piknikus alkat,
pikszisből kipotyog, folyvást új közeg ellen
próbálgatja az állást).
Szóval félresöpör, carpe diem, hatkor kel,
kelti macska, órazaj,
és verset ír, mert karban kell tartani,
amit ő se fog, satupofabefogással se, sohase
fogával a túlsó partra -
Kritikus (úr) kelti a párját, neki kávé kell,
Kritikusnak ő kell, édes szellemhús, kritikus
tömeg. Reggeli nyűglődés jön, óra alatt a
friss költői vénametszés kicsorog. Eret
vágni a vénán - ez is egy zavarosodó kor
tükre-kép: lassan alvadó, hűlő igéket kavargat
a monitoron a virtuális kávéskanál.
Aztán Kritikus (úr) késve öltözik, trombiharisnyát húz,
annak jót tesz a mozgás, a térdízületnek annyira nem,
de ez van - akár a szexben, a testi igények ritkán
ölelkeznek harmonikusan a korral: mire tudná mit-hogy,
úgy már nem megy. Két kerékre pattan és szűkebbre vont, kis
csökkentett üzemű kifutását, gyengített ütemét
heti kétszáz-négyszázhatvan kilométerét megkezdi. Letekerni
a távot, a hájat, a vacsorára zabált hurkát, csokit,
ezt azt. Letekerni a létre tekert szalagot, hogy ajándék
legyen ez a nap, ami addig jó amíg teker:
addig nyeregben van.
Kritikus (úr) fillérvitéz. Soha nincs mindene. Ha bejelentik
akkor minimál. Ha több, akkor nincs tébé, áfa, a jól
belakott két-hárombetűsökből nincs a szituban elég.
Soha nincs mindene, de semmije sincs soha annyi, hogy
ne keressék. Megfigyeltétek? A csóró vesz
mindent a legdrágábban, mert mire kifizeti,
ráfizet. Késedelmi kamatot, bánatpénzt, közjegyzőt, behajtót,
apámfaszát. A csóró vásárlásainak a legnagyobb az
apámfaszatartalma.
Szóval bögrébe a versek, térdízületbe a
táv, köpetélet kis tótumfaktuma. De aztán
este! Nyílj színház- hangversenyteremajtó
bevonul rajt Kritikus (úr) és partnere.
Avagy Kritikus (úrnő) és párja. A szerepek
cserélődnek, a feladat nem: írni kell róla.
Az élményt csordultig hagyni a szóba -
portál várja a jól skribált cikket, ajánlót, egyebet.
Ez a ritmus. Még tart. Nevetséges, igen.
Valaha mesterség volt a figyelt szó
(olykor vérig sértő) folyatása - tán
még most is az. Kritikus (úr) jó
szándékú amatőr. Versenyelőnye
hogy nem olcsó: ingyen van.
Ez van ingyen belőle - bár ő
jobban szereti így gondolni:
ajándékba. A figyelem,
a szó, ami csorog még -
ami még jelent
hallomást,
látványt,
ízt -
még dobog,
még dobog,
még dobog,
a végzet lovasainak csillagszikrát szóró patkolt patája.
