 |
| Jacek Yerka |
Épül gyönyörű katedrálisunk,
egyaránt tied, az enyém,
fejünk fölött a felhők, igen, de
alattunk ott lejt nyeremény
gyanánt az út, ahol megindul a tájba
a kettőnk hibrid rácsodálkozása.
Megtartó íveket ácsol, mit te
és én hozzátehet -
egymás anyagából, mit csak ér
egymáshoz gyúr két emlékezet,
fejünk felett felhők viharrügyét
elnézve sebaj,
ha az alázat elé rakjuk a gyét.
Hiszen már, az már közös tetőzet.
Előbb-utóbb ornamentikát
lopsz ,csenek le tőled;
gyönyörű ez, hidd el, híd
két irány, két felekezet - hogy
mondjam: két hit között,
eső után majd e tákolt közöshöz
lesz csak közöm, közöd.
És persze két izmos oszlopcsokor
között a rés, minthogyha öled,
termékeny tájad csábító közében,
farkincás hímmag, lakom veled
lejtő jövőnk felé, a tájba sikló
öröm izgalma, hogy a házőrzőnk
farka a csikló -
előttünk belső és külső távlatok
egyszerre nyílnak.
én díszítem szerszámaimmal,
te adsz gumikacsát a házőrző
krokodilnak;
épül gyönyörű katedrálisunk,
kád is van benne, télre kályhazug,
aki azt mondja összeomlik,
mind hazug.
