Advent elé

 

A fények szürkülését értem.
Csak az idő az. Nem a végzet.
Csak a felhők miatt
nem látszik fehérnek.

Ezzel nyugtatlak. Hogy értem.
Hogy nem fogyunk el. Hanem érünk.
Pelyhes jövendőt ragyog
hamarosan a fehérünk.

Megírható, árkus jövendő
vár. Az is áldás, ha hideg lesz.
Valami holnap. Ami
hozzáférhet a szívekhez.

Készülődjünk. Minthogyha tényleg
megszülethetne a kegyelme.
Hóba firkált lábnyomainkból
léptessen neki ösvényt az elme.

Készülődjünk. Minthogyha tényleg
megszólaltatnánk. A beszédet.
Imánk. Akár a gyertya
lángja. Felfénylik és eléget.

Az ünnepig csak az idő az
mi eltelik. Minthogyha tényleg.
Bár kérhetném tőle, hogy
odáig vigyelek téged.