Nem ápolt anyátlan
harminckét lázban égő
vonat elé
elpazarolt minden!
Üszkösen ha szenderül
egy gyerek sír legbelül
fel felcsukló hangon -
nincs rá magyarázat
hogy érezhetjük a szavakból
így a lelket, a lázat
egy halom hasított fa szóból
hogy áll elénk az,
akinek nem jutott
a pont elég a jóból,
kinek nem volt dicső a trakta
szívét mikor papírra rakta -
szerető szájába siralmat,
hittel hiába proletárt,
maga számára tilalmat,
szót mely szóról szóra jajgat
hogy: "fájjon hát, ha úgy akartad"
hogy fájjon az is, aki bánt -
legbeljebb síró kisgyerek -
melléd ült végül az Isten?
Egymáson heverő világod
mélyéről kiásott?
Ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt -
melléd ült végül valaki,
aki nem árul el,
de tényleg ért?
Nem ápolt anyátlan
harminckét lázban égő
vonat elé
elpazarolt minden -
üszkösen ha szenderül
egy gyerek sír legbelül
fel felcsukló hangon -
fel-feldobott
a hír azóta, rólad fecseg,
megtanulta némely versedet
az utókor,
ér valamit számodra a kultusz?
rég kifakultál
az időből...
De nem ilyennek képzelted a rendet
szerintem te se,
hogy így váljon el szar a májtól
hogy hull a nemcsak férgese -
hogy ne tűnjék fel a homálytól
hogy zabálják fel a sarjat
miféle varjak -
te eloldoztad földedtől eged -
szoborrakosgató ocsmány kis világom
is így oldozná el az emlékedet!
mert nem tud belenézni görbe
gerincével az általad
feltartott tükörbe,
mert legyen bár újra május
az éhed máig aktuális,
egyre többet alsó kövön
ér az olcsón hajszolt öröm -
és mégsem,
most se szorulunk ökölbe...
Nem ápolt anyátlan
harminckét lázban égő
vonat elé
elpazarolt minden -
üszkösen ha szenderül
egy gyerek sír legbelül
fel felcsukló hangon -
számot kéne adnom:
hány nőt vett tőlem éhes
hiányos-testiséges
gesztus-szegény szava!
Hány félig tépett éjszakám
mérgezte sorsa vérszaga -
magam saját maga!
Mert életté úgy tettem én
úgy csípett sorsa mérgese
ahogy dadog e költemény
nincsen becse -
elsiratnám? billegő morzsát
rázta le magáról alamizsnasorsát
ajándékba nem fogadva el
ami juss
ami jár
ami kell -
a nőt, az állást, a társadalmi szerepet
ne adja kegyként semmiféle szeretet
annak, akit ott
a semmi ágán
csak néznek,
néznek a csillagok -
olykor gyűlölöm,
hogy így zár hidegbe -
pedig vele ha fázok
végig tudom: legalább
nem szarral gurigázott.
