A legmélyebb éjszakában csattogott
tadam da dam, ta dam; a sín alattam -valami általam nem ismert okból
a fülkében is egyedül maradtam.
Kint vakult sötétben egy-egy egy tanya
fényétől mintha mélyülne a bánya;
szembe bámult velem önmagam
megoszt a fény, ha foncsor a hiánya -
két dolog között. Az egyik megvár
a másik már vár. Nyújtózó idő
tadam da dam, tadam. A sín alattam
úgy fogy el, mint bármi hihető;
léten húzott zötykölő cezúra,
szünetjel. Ahogy nézett önmagam:
purgatórium. Így ha fürdet
a nyilvánvaló a hiányaiban.
