Közös költség

 

Lakógyűlés 1950.
Eredeti cím: Szabad Nép félóra a koreai háború ellen, 1950 - Gajdár Pál fotója
(forrás: Budapest régi képeken)

az a bácsi vagyok ott
a kép sarkában

lógatott kezek
lehajtott fej vagyok
roskadt váll
szétvetett düh robbanás után hullt szilánkja
vagyok
nem ilyen lovat akartam
vagyok
nem akartam ezt az
állástalan ülést
feladott állások visszavonulója
vagyok
kompország donkanyarban rükvercbe kapcsolt
dunavonalában hadifogságba eső
befelé szökő vagy arra se
vagyok
egy pincében ülő ugyanígy
ölbe ejtett kézzel -

ugyan hogyan hárítsa a tankot
puszta kézzel a bombát
milyen kiállás
lógatott kezek
vállra akasztott
felakasztott kezek
dübörgött felettem a tevékeny

termékeny halál -

a kép sarkában
a magamfajták
mindig a sarkában 

ők meg
a sarkamban hiszen
egyet nem értés
egyet sem értés

láthatóan

részt mégse vevés
vagyok

hogyan jutottunk idáig istenem
isten nincs aki nincs azt ne emlegessük
korea van meg az el a kezekkel
az a hiányzó f betű majd
május elsején a felvonuláson integet

ott is a kép sarkában
elmegyek és mégse veszek 

részt -

ugyan hogy hárítsa el
a magamfajta puszta kézzel
a lélek nélküli lelkesedésük
a húskombinát felől bűzölgő fényes szeleket
menetelnek
ezt tanulták tőlünk
menetelnek
kart lendítenek vagy tisztelegnek
nyakkendő övcsat valami beléd akadó
vászon vagy fém
testen hordott bitó
hogyan jutottunk idáig istenem
megint -

vagyok
nem ilyen lovat akartam
ilyen székre emlékeztető mozdulatlanul
fújt szelekbe szebb jövőbe vágtató
szentmihálylovat

*

az összes birka itt ül és figyel
ha kérdezik legyen mit visszabégetni
érdektelen hátak a gang
kora nyári poshadt langyosában
csupa kötelező lekötelezett
látod ahogy kötelez
mindenkit 

kötelez

a pártbizalmi a lépcsőn oldalt a lelkesedés
és az unalom jeleit
ma nékünk ragyog már a naaapfény

ma versenyben áll föld s a gyár 

és ujjongva zeng mind a dal szép az éélet 

s az ember is booldog ma már
itt és most a néma figyelem

is éneklés

zászlók és transzparensek
ugyanaz a tempó

ez is csak egy körmenet a véresebb fajtából

eljöve a nap amikor ez is elmene

amikor nem menetel egy lépést sem a falakra csorgó

mene tekel

árnyékában a hétköznapi fásult rettegés?

*

még vagyok

az a bácsi vagyok ott a kép sarkában

izzadt tenyerében a puskatus emléke még az

első háborúból

vagyok

nagynak neveztük

még nagyobb jött

vagyok

egy a jelszónk tartós béke

állj közénk és harcolj érte

vagyok

ülök

inkább leülöm

vétkesekköztcinkosakinéma

az ölbe ejtett kezekért is

cinkosok közt cinkos aki cinkos
cinkesek közt cinkes aki cinke
ülök
inkább leülöm

közöttetek a büntetésem

vagyok

gondoljátok meg
proletárok