Folyondár

kép innen

A rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
felejtést hívhatod emlékezetnek -
ekkora távlatból akár mosolyoghatnál rajta,
milyen hallatlanul könnyű túlélned
a növényi, állati halált.

Egy kertben ültök, egy készülő kertben, amely
ígéret voltában is kilélegez annyi
oxigént, amennyit az estébe sodort
indulatok fűszerezéséhez szeretne
a Szaturnusszal együtt álló teli Hold.

Azokra a fákra majd felkúszik
egy tapadásában fojtó, emlékek grádicsán
egekbe mászó másik élet -
egyensúly lesz, avagy
lassú kivégzés -
mert ez a levegővétel a
másikét veszi el, mindig többet, mint
amennyi neki jutna.

Így lesz lelkiismeret-furdalásból
életrend -
így lesz fűszerré a létfeltétel -
nem baj, ha ezeket a műveleteket
már a végrehajtásuk közben elfelejted.

Mert ez az ösztön alkímiája -
a rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
félelmek oldása a teljes derengésbe -
nem baj, ha tényleg jövőtök
a kifűzetett cipők cipőfűzőinek kiűzetése -
mert minden kiűzetés a hazatérés
eszelős reményébe kapaszkodik, ha
angyal áll hátad mögött a karddal, ha
emberi férgek állítanak ad hoc
kijelölődő, alkalmi vérpadokra -

mert ez az ösztön alkímiája, egy
emlékezetből megidézett rémálom
földön túli logikájában -
akár mosolyoghatnál rajta, ha ez
tényleg sors, amit
lehet választani.