Nórának
nem elég. Hajítsd el a térképet és
szabadítsd meg lépteid magadtól.
Tedd le zsákod. Legyél csak létezés.
De figyeld, ahogy megfogalmazódik.
Cipelt magadból csak az, ami él.
Igazat mondj? Ne csak a valódit?
A pillanat vak ritmusa legyél.
De hagyd szavakba esni. Mint a lépted.
Hiszen kopog kopódó flaszteren.
De úgy figyeld az ajkadról eltépett
vak szavakat, mint egy idegen.
Játszd azt, hogy más lép itt, más kopog.
Hogy akit sodor az idő, az nem fogad.
S ha megpihentél, fogadd el vándorok
zsákját megint: zarándok önmagad.
