eszményekhez mértem. így találjuk ki a tanulást -
konfekció-vágynyelveken dadogtam. miközben
eltartottam a másik testet
hogy ne zavarjon a vágyódásban a hője.
sokáig képzelegtem a boldogságról
ahogy az írva van.
aztán egy nem tervezett közelség kiradírozta a betűket -
maradt a hő. a rémület. és
az öröm ijedtsége.
ha nem volna morbid azt mondanám
hogy harmincnégy évesen veszítettem el a szüzességem.
lassan. mit egy könyvtári belépőt. amiről
sokáig azt hitted hogy nálad van de
aztán egyszer csak nem találod.
addig nem fértetek hozzám a konfekció öröm
redőitől. nem értettem miért nem olyan.
miért nem érzem. mint mikor
olvasok róla. vagy mikor látom.
szerintem feledkezz el magadról. ez is tanulás -
hogy csak úgy történjen az a hőcsere.
amikor az elképzelt ideálist végre
kiradírozza a valóság tapadó súlya.
az egymáshoz dörgölt bőrök izzadt didergéséből
felszikrázó elektromos íz a szájban.
amikor megérint hogy valójában milyen
forma és minta és méret és bőség -
hogy valójában ki érint meg.
eszményekhez mértem. de te feledkezz el magadról -
hallatlanul mulatságos. de így tanulsz
a legtöbbet. ha nem figyelsz oda
ahova a rögzített minták és félelmek figyelnek.
ha nem akarod megragadni. csak
eltűröd hogy minden elképzeléseden
és fantáziádon túl egyszerűen
megragadjon. és úgy írjon rád mintha
tényleg egy üres papírlap volnál.
